Robert E. Hall és Michael Woodford kapta a közgazdasági Nobel-emlékdíjat
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia Robert E. Hallt és Michael Woodfordot tüntette ki a közgazdasági Nobel-emlékdíjjal. Munkájuk középpontjában az a felismerés áll, hogy a gazdaság stabilizálásához nem elég a múlt adataiból kiindulni: meg kell érteni, hogyan gondolkodnak előre a háztartások és a vállalatok, és miként alakítják döntéseiket a gazdaságpolitikai bejelentések alapján.
A szemléletváltást az 1970-es évek olajsokkja gyorsította fel, amikor az infláció és a munkanélküliség egyszerre emelkedett, a korábbi modellek pedig nem tudtak megfelelő választ adni. Robert Lucas rámutatott, hogy az emberek megváltoztatják viselkedésüket, ha a szabályok változnak, ezért a múltbeli összefüggések automatikus alkalmazása félrevezető lehet. Hall és Woodford megtartotta az egyéni döntésekből felépített, mikroökonómiai alapú elemzést, miközben azt is megmutatta, hogy a recesszió káros, és a jegybanki beavatkozásnak lehet stabilizáló szerepe.
Hall 1978-as munkája szerint a háztartások fogyasztása főként a váratlan új információkra változik. Ha minden ismert adatot már figyelembe vettek, a következő napi költés előre alig jelezhető; ezt az úgynevezett fogyasztási Euler-egyenlet írja le. Woodford kutatásai pedig megalapozták az előretekintő iránymutatás elméletét: egy hiteles kamatpálya-ígéret már a tényleges kamatdöntés előtt befolyásolhatja a hozamokat, a fogyasztást és a beruházásokat. A módszer feltétele azonban a jegybank hitelessége, mert a bizalom elvesztését nehéz helyreállítani.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔