Fizikusok egy apró univerzumot hoztak létre, és óra nélkül figyelték meg az idő megjelenését
A Birminghami Egyetem kutatója, Giovanni Barontini professzor egy olyan miniatűr univerzumot hozott létre a laboratóriumban, amely választ adhat a fizika egyik alapkérdésére: vajon az idő a valóság alapvető része, vagy a belső változások révén jön létre. Az elméleti fizikában – például a kvantummechanikát és a gravitációt egyesítő Wheeler–DeWitt-egyenletben – a világegyetem egyetlen változatlan kvantumállapotként is leírható, beépített külső óra nélkül.
A Physical Review Research folyóiratban közzétett kísérletben mintegy 24 ezer atomot hűtöttek le az abszolút nullafok feletti néhány milliárdod fokra, ahol a kvantumhatások felerősödnek. A rendszert két lézersugár segítségével egy megfigyelt („fényes”) és egy megfigyeletlen („sötét”) tartományra osztották. A zárt környezetben az atomok átjárhattak a határon, miközben a fényes régió periodikusan tágult és összehúzódott, leképezve az ősrobbanás és a nagy reccs (Big Crunch) kozmológiai modelljét.
Barontini az események sorrendjét egy belső mértékegységgel, az úgynevezett „entrópikus idővel” követte nyomon. Amikor az atomok eloszlása módosult a zónák között, az idő előrehaladt, ám amikor a részecskék eloszlása változatlan maradt, a rendszer belső ideje nem lépett tovább. A modell igazolta, hogy az idő múlása külső óra nélkül, kizárólag a belső részecskemozgásokból és az entrópia változásaiból is megszülethet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔