A Carrie új feldolgozása erős újraértelmezés, egy komoly hibával
Mike Flanagan nyolcrészes Prime Video-minisorozata Stephen King 1974-es regényét értelmezi újra, éppen Brian De Palma 1976-os, mára klasszikussá vált filmadaptációjának ötvenedik évfordulója körül. A vállalkozás eleve nehéznek ígérkezett, hiszen Carrie White alakja a horror egyik legismertebb figurája, Sissy Spacek megformálásában pedig a történet a filmművészet egyik meghatározó feldolgozásává vált. Az új sorozat ezért nem pusztán a történet ismétlése: részletesebb, gazdagabban kibontott változatként közelít a zaklatott tinédzser történetéhez.
A kritika szerint Flanagan sok tekintetben sikerrel járt. A történetben nemcsak a telekinetikus képesség és a véres bosszú kap hangsúlyt, hanem a kedvesség, az elveszett ártatlanság és az is, hogyan teszi tönkre egy közösség a kiszolgáltatott embert. A sorozat közben a rajongók által ismert, ikonikus elemeket is megőrzi, így a középiskolai megaláztatás és a tragikus vég továbbra is a történet középpontjában marad.
A háttér is fontos: King eredetileg egy rövid történetet tervezett egy, az iskolában zaklatott lányról, majd felesége, Tabitha biztatására dolgozta ki regénnyé. A könyv csak a tömegpiaci kiadás után vált igazán sikeressé. Ars Technica értékelése szerint Flanagan újraértelmezése összességében figyelemre méltó és megtekintésre érdemes, bár egy komoly hiányosság érezhetően rontja az összhatást.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔