Csalással próbált gyarmatosítani Olaszország Etiópiában
Etiópia a gyarmatosítás fénykorában Libéria mellett Afrika egyetlen független területe maradt: ehhez földrajza, a nagyhatalmi rivalizálás és az etióp uralkodók katonai-diplomáciai sikerei is hozzájárultak. Az egyesítés után gyarmatokra éhes Olaszország az 1880-as évek elején építette ki kelet-afrikai hídfőjét, és 1887-ben ütközött először az Etióp Császársággal; a jól szervezett etióp erők akkor vereséget mértek rájuk. Róma ezután az „oszd meg és uralkodj” politikájára tért, és a 1889-ben II. Menelik néven trónra lépő uralkodót támogatta IV. Johannész halála utáni utódlási harcban.
Menelik 1889-ben aláírta a wuchaléi szerződést, amelyben elismerte az olasz hódításokat. A kétnyelvű szöveg azonban eltért: az olasz változatba becsempészték, hogy Etiópia külkapcsolatait kizárólag Rómán keresztül intézheti, gyakorlatilag protektorátussá téve az országot. A felháborodott Menelik 1893-ban felmondta a paktumot. Olaszország három évvel később a teljes gyarmatosításra tört, de a terepet ismerő etióp haderő – többek közt a későbbi Hailé Szelasszié apja, Makonnen herceg parancsnoksága alatt – több vereséget mért a betörőkre, majd 1896. március 1-jén az aduai ütközetben szétverte a teljes olasz gyarmati hadsereget.
Némi húzódozás után Olaszország elismerte a szerződés felmondását. Az 1896. október 26-án Addisz-Abebában kötött békében Menelik a győzelem után is elfogadta az olaszok egyes hódításait, és csak 10 millió líra jóvátételt fizettetett a hadifoglyai miatt szorult ellenféllel. A visszafogottság megtartotta a többi európai hatalom jóindulatát: Etiópia 1936-ig, a fasiszta Olaszország kudarcokkal tarkított hadjáratáig független maradt; öt évvel később a britek felszabadították a területet, és visszaállították az önálló etióp államot.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔