Rekordméretű megtakarítások mellett fenyeget nyugdíjválság az OECD-ben
Az OECD november 4-én közzétett Pensions Outlook jelentése a nyugdíjpolitikai kérdések mellett ezúttal a nyugdíjpiacok részletes statisztikáit is bemutatja. Az OECD-országok nyugdíjcélú eszközállománya a 2001 végi 16,8 billió dollárról 2025 végére csaknem 78 billió dollárra nőtt, vagyis több mint négyszeresére bővült. A vagyon az érintett országok együttes GDP-jének 62 százalékáról 106 százalékára emelkedett, 2025-ben pedig egyetlen év alatt 11,3 százalékos növekedést mértek. A 38 tagállamból 36-ban gyarapodott a nyugdíjvagyon.
A teljes összegből 70,4 billió dollárt klasszikus piaci nyugdíjszolgáltatók – foglalkoztatói és egyéni programok – kezeltek, további 7,3 billió dollár pedig állami nyugdíjtartalék-alapokban volt. A bővülést a növekvő befizetések, a befektetési hozamok, valamint az magyarázza, hogy több, viszonylag fiatal tőkefedezeti rendszerben még többen fizetnek be, mint ahányan ellátást kapnak. Ahogy ezek a rendszerek érettebbé válnak, a kifizetések növekedése lassíthatja a vagyonfelhalmozást.
Az országok között rendkívüli különbségek vannak. Az Egyesült Államokban 51,8 billió dollárnyi nyugdíjcélú vagyon található, ami az OECD teljes állományának közel kétharmada. Ausztráliában, Kanadában, Dániában, Izlandon, Hollandiában, Svédországban, Svájcban és az Egyesült Államokban a nyugdíjvagyon meghaladja a GDP 100 százalékát, míg 17 országban – köztük Magyarországon, Németországban, Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában – a GDP 20 százalékát sem éri el. Magyarország helyzetét a felosztó-kirovó rendszer dominanciája és a magánnyugdíjpénztári pillér 2010–2011-es átalakítása is meghatározza; az OECD a részvétel visszaesését is ehhez köti.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔