A súlyos depressziós esetek negyedében szerepe lehet a felborult belső órának
A Sydney-i Egyetem kutatóinak tanulmánya szerint a súlyos, visszatérő depresszióval élők 23 százalékánál összefüggés lehet a tünetek és a felborult cirkadián ritmus, vagyis a belső óra működése között. A British Journal of Psychiatry folyóiratban közölt kutatásban több mint 10 ezer ausztrál résztvevő alvási szokásait, tüneteit és azok évszakos változásait vizsgálták, emellett nyálmintát is elemeztek genetikai szempontból.
A kutatók akkor sorolták a résztvevőket ebbe a csoportba, ha a belső óra zavarára utaló hat jel közül legalább három jelen volt náluk. Ilyen lehet a késői lefekvés, a nagyon fáradt ébredés akkor is, ha valaki eleget aludt, a szabadnapokon való hosszas alvás, illetve a hangulat, az energiaszint és az étvágy erős évszakos ingadozása. A vizsgálat szerint nem elsősorban az alvás mennyisége, hanem annak ritmusa és rendszeressége számít.
A cirkadián tüneteket mutató résztvevőknél a depresszió általában súlyosabb volt, és átlagosan 18 éves korban kezdődött, szemben a többiek 23 éves átlagával. Beszámolóik alapján az SSRI-típusú antidepresszánsok kevésbé hatottak, és több mellékhatást okoztak. A kutatók most azt vizsgálják, segíthet-e a melatonin, a napkeltekori rendszeres ébredés, a reggeli és déli napfény, valamint a nappali étkezés és testmozgás. A szakértők szerint azonban még további vizsgálatok kellenek ahhoz, hogy ezt önálló depressziós altípusként ismerjék el. A gyógyszeres kezelést senki ne hagyja abba orvosi egyeztetés nélkül.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔