A vas- és csokoládéipar újjáépítése a háború utáni Magyarországon
A második világháború nemcsak az ország infrastruktúráját, hanem a magyar ipar tulajdonosi és intézményi rendszerét is alapjaiban változtatta meg. A csepeli Weiss Manfréd Műveket és a Ganz gyárat bombatalálatok érték, a megmaradt és mozdítható berendezések jelentős részét a Vörös Hadsereg vitte el. A Ganz és a Láng Gépgyár csarnokai Budapest ostroma után romokban álltak, miközben áram- és szénhiány nehezítette az újraindulást. A korszak fontos iparosai közül Richter Gedeon és Goldberger Leó is tragikus körülmények között vesztette életét, vállalataikat pedig később államosították.
A háború túlélőinek az újjáépítés után sem maradt sokáig lehetőségük családi vállalkozásaik önálló működtetésére. 1946-ban a nehézipart és a bányákat, 1948 márciusában pedig a száznál több munkást foglalkoztató üzemeket államosították. Ekkor került állami kézbe többek között a Goldberger, a Dreher, a Pick és a Weiss Manfréd Művek. A Dreherből a többi kőbányai főzdével összevonva létrejött a Kőbányai Sörgyár, a Zwackból pedig Budapesti Likőripari Vállalat lett. Zwack Péter emigrációba vitte az Unicum valódi receptjét, és egy szándékosan hamis változatot hagyott hátra.
A szocialista iparpolitika ezután a nehézipart és az exportképes ágazatokat fejlesztette. Sztálinvárosban, a későbbi Dunaújvárosban felépült a Dunai Vasmű, Ózd pedig az ország egyik legfontosabb acélipari központjává vált. A Csepel Vas- és Fémművek sokféle terméket gyártott, a Ganz-MÁVAG pedig a keleti blokk vasúti járműveinek jelentős beszállítója lett. Az Ikarus 200-as buszai Kubától Szibériáig közlekedtek, Győrben pedig a Rába-Steiger traktorok és futóművek váltak exporttermékké.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔