Tasnádi István filmjéről és a NER kulturális viszonyairól nyilatkozott
Tasnádi István rendező több mint nyolc éven át dolgozott első mozifilmjén, amely az idősek sérelmére elkövetett csalások és a lakásmaffia témáját ötvözi egy ibseni mélységű apa-fiú családi drámával. A történetben a két fiúnak arról kell döntenie, hogy hagyják-e apjukat boldog illúziók között megöregedni, vagy keményen lépjenek fel a családi örökség megmentéséért.
A produkció útja rendkívül nehézkes volt: bár a Nemzeti Filmintézet (NFI) sokáig támogatta a fejlesztést, a gyártás-előkészítés fázisában váratlanul egy egysoros indoklással elutasította a támogatást. Tasnádi elmondása szerint informálisan a tudomására hozták, hogy a két fiút alakító színészek, Lengyel Tamás és Molnár Áron nyílt közéleti szerepvállalása tette lehetetlenné az állami források elnyerését. A rendező emiatt ideiglenesen lemondott a forgatásról, és a forgatókönyvből színdarabot írt „Apa szeme fénye – Gold Digger” címmel, amelyet tavaly a Vígszínházban mutattak be.
A film végül függetlenként, állami támogatás nélkül valósult meg. Tasnádi István a hazai viszonyok kapcsán felidézte: a NER leváltását csodaként élte meg, ám úgy látja, a változást törvényszerűen a csalódás fázisa követi majd, hiszen a kiéheztetett kulturális szféra rengeteg alkotóját lehetetlen lesz egyszerre helyzetbe hozni.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔