Tizenegyezer éves csontszigony került elő Lettország első víz alatti ásatásán
Lettország első hivatalos víz alatti régészeti ásatásán egy 8–11 ezer évesre becsült, megmunkált csontszigonyt találtak az Indzers-tóban, a Cepurīte-sziget közelében. A nagyobb halak elejtésére alkalmas eszköz a tófenék iszaprétegében maradt fenn, és tipológiai jellemzői alapján a középső vagy késő mezolitikum időszakára, a Kr. e. 9. és 6. évezred közé datálható. A pontos korát radiokarbonos vizsgálattal állapítják majd meg. A lelet önmagában nem bizonyítja, hogy a szigeten állandó őskori település működött: valószínűbb, hogy a korabeli közösségek halászni jártak ide, miközben táboraikat máshol tartották fenn.
A Juris Urtāns vezette expedíció a szigeten tíz négyzetmétert tárt fel, a búvárok pedig a parttól 12 méteres távolságig vizsgálták a tófeneket, mintegy 2,5 méteres mélységben. Kerámiatöredékek, állatcsontok, tűz nyomait őrző kövek és ép edényaljak is előkerültek. Ezek többsége a Kr. u. első évezred második feléből származik, és a Vidzeme térségében élő latgal közösségek kultúrájához kapcsolódik. A település szerkezete azonban eltér a klasszikus tóvidéki építészettől: nem találtak cölöpöket vagy fa alépítményeket, noha a leletek jelentős emberi jelenlétre utalnak. A kutatók ezért egy eddig ismeretlen, a szárazföldi és a tóparti települések jellemzőit ötvöző hibrid típust feltételeznek. A 2025–2027 között zajló kutatási program következő szakaszában a kerámiákat, szerves maradványokat és építészeti nyomokat elemzik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔