Booker-díjra jelölt szerzők mesélnek arról, honnan jön egy regény
A Guardian idei Booker-díjra jelölt íróit arról kérdezte, honnan ered egy-egy regény: skót szigetutazás, pszichológiai kísérlet, véletlen gyógyszertári beszélgetés. Douglas Stuart a szövés metaforájával írja le a munkát: évekig gyűjti a szálakat, és csak akkor kezd el mesélni, ha a szövet már tart. John of John alakját 1994-től, egyetemi éveitől és a szövőmesterség választásától eredezteti, a történet valódi fonalát azonban 2019-ben, a Shuggie Bain megjelenésére várva találta meg, amikor a Nyugati-szigetekre utazott. A Harris-tweed szövőit is látni akarta, de a Young Mungo szektariánus glasgow-i világa után a munkáséletben rejlő szépséget, szelídséget keresett. Vatersaytől Harrisig jutott; egy helyi nő konyhaasztalánál, a nőtlenek „elmulasztott pillanatáról” szóló szavak után döbbent rá, hogy a könyv nem a hazatérő fiúról, hanem a földhöz kötött, szeretet nélkül maradt szövőapáról szól. Elizabeth Strout maine-i patikájában egy eladó suttogta: „csak legyen már vége” – a választásra utalva. The Things We Never Say ezeknek az elhallgatott félelmeknek állít emléket, a demokrácia hanyatlását a hétköznapok mellett mutatva; Artie Dam középiskolai történelemtanár arca egy gyászjelentés fotójából került a regénybe.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔