Így fejtette meg Alan Turing és csapata az Enigma kódját
A második világháború idején a német Enigma katonai változatai rendkívül nehezen feltörhető titkosítást alkalmaztak. A gépben a billentyű lenyomásakor elektromos jel haladt végig a huzalozott rotorokon, egy reflektor visszafordította, majd a rendszer egy lámpatáblán jelezte a titkosított betűt. A jobb oldali rotor minden leütésnél elfordult, a többi pedig meghatározott időközönként lépett tovább, ezért ugyanaz a betű egy üzeneten belül többféle karakterként jelenhetett meg.
A katonai változatok dugaszolótáblája tovább bonyolította a megfejtést: tíz összekötött betűpár esetén önmagában több mint 150 billió beállítás volt lehetséges. Az Enigmát a német haditengerészet 1926-ban, a hadsereg 1928-ban, a légierő pedig 1935-ben állította szolgálatba, miközben a gép kereskedelmi változatát már az 1920-as években vállalatok is megvásárolhatták.
A megfejtés alapjait Marian Rejewski, Jerzy Różycki és Henryk Zygalski lengyel matematikusok dolgozták ki az 1930-as években, eredményeiket pedig 1939-ben megosztották brit és francia kódfejtőkkel. A Bletchley Parkban dolgozó szakemberek felhasználták azt a tervezési hibát is, hogy az Enigma soha nem titkosított egy betűt önmagaként, valamint az üzenetekben ismétlődő, kikövetkeztethető fordulatokat. Alan Turing elektromechanikus „bombe” gépe a lehetséges rotorbeállításokat vizsgálta, Gordon Welchman fejlesztései és a mérnökök munkája pedig tovább növelte a hatékonyságát. A megfejtett üzenetek a szövetséges hadműveleteket, köztük a normandiai partraszállás előkészítését is segítették.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔