Középkori építmény lehet a megalitikusnak vélt dél-olaszországi Centopietre
Valentino Nizzo, a Nápolyi Keleti Egyetem régésze szerint a dél-olaszországi Patù közelében álló Centopietre nem feltétlenül ősi, prehellén, messzáp vagy más megalitikus emlék, hanem középkori építmény lehet. A kutató a közeli Vereto területén zajló DiscoVereto projekt második ásatási kampánya után ismertette következtetéseit. Levéltári iratokat, feliratokat, irodalmi és hagiográfiai szövegeket, helyneveket, ereklyéket és műemlékeket vetett össze, hogy nyomon kövesse a helyhez kapcsolódó hagyományok változását.
A vizsgálat egy Keresztelő Szent Jánosnak tulajdonított ereklyét is a térséghez kapcsolhat. A 16. századi salentói források egy, a szent ujjából származónak tartott csontdarabot említenek, miközben Altamurában is őriztek hasonló ereklyét, amely ma a város székesegyházában található. Egy helyi kézirat szerint ez Leuca vidékéről származott, ezért Nizzo felvetése alapján akár ugyanarról a tárgyról is lehet szó. Feltételezése szerint a csont 1584 előtt kerülhetett Altamurába, de az átszállítás ideje, módja és hitelessége nem bizonyított.
A Centopietre történetéhez kapcsolódó legenda szintén később alakulhatott ki. A Siminiano nevű, Nagy Károly lovagjaként bemutatott harcosról és a műemlékről mint sírról szóló történet a 16. század eleji forrásokban még nem szerepel. Az 1588-as Historia della città de Leuche azonban már Nagy Károlyt, Rolandot, a mórok elleni háborút, egy elesett lovagot és a Centopietrét közös történetben említi, ami arra utal, hogy a legenda fokozatosan formálódott.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔