Az 1933. március 5-i választás, amely felszámolta a német demokráciát
Az írás az 1933. március 5-i német parlamenti választás történetén keresztül mutatja be, hogyan használhatja fel egy kormány a jogi és politikai intézményeket a demokrácia leépítésére. A szerző ezt Donald Trump közelmúltbeli döntésével állítja párhuzamba: az amerikai elnök három sajtóorgánumot kitiltott a Fehér Házból, mert negatívan tudósítottak róla és kormányzatáról. Trump szerint az első alkotmánymódosításra hivatkozó újságíróknak joguk van negatív történeteket írni, de neki nem kötelessége beengedni őket a „nép házába”.
A történelmi visszatekintés szerint Adolf Hitler nem szerepelt a választási listán, mégis saját kormányáról szóló népszavazásként kezelte a voksolást. Miután 1932-ben relatív többséget szerzett a 600 fős Reichstagban, Hindenburg 1933 januárjában kancellárrá nevezte ki, majd Hitler kérésére feloszlatta a parlamentet és március 5-re új választást írt ki. Hitler a nemzetiszocialisták 51 százalékos eredményére számított, ami lehetővé tette volna számára a koalíciós kompromisszumok nélküli kormányzást.
A választás előtt sürgősségi rendeletekkel korlátozták a sajtó szabadságát és a nyilvános gyűléseket, majd a Reichstag felgyújtása után felfüggesztették az alkotmányos szabadságjogokat és a jogi garanciákat is. A részvétel közel 89 százalékos volt, a legmagasabb a német parlamenti választások történetében. Hitler pártja nagyot nyert, de nem érte el a várt többséget: a szociáldemokraták csak egy mandátumot veszítettek, a kommunisták pedig vezetőik bebörtönzése ellenére 81-et megtartottak a korábbi 100 mandátumból. A középutas konzervatív pártok szavazóik akár felét is elvesztették.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔