Geopolitikai tényezők határozzák meg az amerikai-orosz és amerikai-kínai viszonyt
Az amerikai gazdaságot és külpolitikát a geopolitikai feszültségek, az energiaárak, az infláció és az államadósság alakítják Trump elnökségének utolsó két évében, miközben a Washington–Moszkva és a Washington–Peking viszony válik meghatározóvá. Bár a transzatlanti kapcsolatokban érdekellentétek mutatkoznak, a pénzügyi piacok és a mesterségesintelligencia-beruházások révén Európa és az Egyesült Államok szorosan összenőtt. Ugyanakkor ha az amerikai figyelem eltolódik, az orosz–ukrán háború árnyékában a saját védelmi képességek megerősítése és a stabilitás szempontjából kulcsfontosságú Nyugat-Balkán integrációja az Európai Unióra marad.
A Washington és Moszkva közötti viszony jövője az ukrajnai konfliktus lezárását vagy tartós befagyasztását célzó egyezségen múlik. Az Egyesült Államok az inflációt hajtó energiaárak letörésére és kötelezettségei csökkentésére törekszik, míg Putyin orosz elnök a szankciók enyhítésében, az olajexport bővítésében és területi igényei elismertetésében érdekelt. Moszkva elszigeteltségének oldására már a kínai elnök bevonásával tartandó háromoldalú csúcsot is felvetette. Trump külpolitikája a közvetlenül mérhető, kétoldalú alkukra fókuszál, ám az orosz bevételek növekedése és Ukrajna szuverenitásának megőrzése továbbra is komoly töréspontot jelent a felek között.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔