Helen Garner: a gyűlölet frissít, három házasság és a „rothadt feminista” címke
Helen Garner 83 éves melbourne-i író, akinek kíméletlen fikciója és true crime munkái Ausztrália egyik legvitatottabb és egyben ünnepelt szerzőjévé tették: az utcán idegenek állítják meg, és erős véleményt mondanak a könyveiről. Közel ötvenéves pályája az 1977-es Monkey Grippel indult, amely a saját zaklatott életéből merített: Nora kislányával melbourne-i bohém közösségi házban él, és a heroinista Javóval van hol együtt, hol külön. Gyerekkorát Geelongban töltötte, hat testvér közül a legidősebbként; gyapjúkereskedő, zsarnoki apja könyv nélküli házban tartotta a családot, anyját elnyomta. Anglikán lányiskola után a Melbourne-i Egyetemre került, ahol évekig inkább a kocsmában volt.
A „mi van valójában” etikája spektakuláris bajba is sodorta: az 1995-ös, feminizmusról szóló The First Stone miatt – saját szavaival – sokaknak idegeire ment. Ugyanez tette guruként tisztelt alakká a nyolcvanas éveiben, különösen a bölcsességet sűrítő naplók tavalyi megjelenése után, amelyek elnyerték a Baillie Gifford-díjat. A Season unokája, Ambrose U16-os Flemington Colts csapatának egy szezonját követi „nagyi-könyvként”, szabály-, történelem- és szociológiapolemikák nélkül. A TLS 1987-ben „bohémeknek való Mills & Boon”-nak minősítette; ma Nobel-esélyesként emlegetik, New Yorkban 900 fős termeket tölt meg, szinte teljes back catalogue-ját újra kiadták az Egyesült Államokban. A This House of Grief (2014) And Just Like That…-jelenetben is feltűnt, Dua Lipa podcastjában interjúvolta. Magát „öreg harci ménnek” nevezi, díjakra soha nem hajtott. Három házasságáról, ellenállóképességéről és a „rothadt feminista” címkéről is beszél, miközben öt évtized után kapott globális elismerést.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔