A Nocturne nem ér fel A bárányok hallgatnak örökségéhez
A Lars Kepler 2012-es, nemzetközi sikert arató The Sandman című bűnügyi regényéből készült Apple TV-adaptáció, a Nocturne a kritika szerint alapvetően félreérti az eredeti erejét. A történetben Jonah Lynn, a visszavonult nyomozó egy csendes pennsylvaniai életet próbál élni felesége és gyermeke elvesztése után, ám amikor a halottnak hitt Michael Frost újra felbukkan, visszatér az ügyek világába. Fogadott lányával, Saga Bauer FBI-ügynökkel együtt azt próbálják kideríteni, mi történt a fiúval, és életben lehet-e még eltűnt testvére, Felicia.
A sorozat másik központi alakja Jurek Walter, aki a Riverside börtönének elkülönített részlegén tartja rettegésben a személyzetet és a rabokat. A regényhez hasonlóan nem elsősorban erőszakkal gyakorol hatást másokra, hanem beszédének hipnotikus erejével; már a csendje is fenyegető. Stephen Graham alakítása ezt meggyőzően érzékelteti, Zazie Beetz pedig olyan Sagát formál meg, akiről a néző fokozatosan rájön, hogy összetettebb annál, mint amilyennek először tűnik. A karakter bizonyos vonásaiban Clarice Starlingra emlékeztet.
Liev Schreiber Jonah-ja viszont a kritika szerint túl egysíkú, és nem képes igazán érdekessé tenni a főhőst. A sorozat legnagyobb problémája mégis az, hogy túl sok mindent elmagyaráz ahelyett, hogy megmutatná. A Bárányok hallgatnak és a The Sandman feszültsége abból fakad, ahogyan egy veszélyes gyilkos hatása áthatja környezetét, az FBI működését és az áldozatok hozzátartozóinak életét. A Nocturne ezt a tágabb, nyomasztó következményrendszert nem tudja megfelelően kibontani.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔