Jennifer Croft a képeslapok tömör intimitásáról
Jennifer Croft a képeslapok történetén keresztül azt vizsgálja, hogyan alakíthatja át egy egyszerű kommunikációs forma a távolságról és a személyes közelségről alkotott képünket. 2017-ben kezdett elmélyülten foglalkozni a témával, és arra jutott, hogy a képeslap két eredeti alapvonása – a rövidség és a nyilvánosság – nem feltétlenül csökkenti az intimitást. Éppen a tömör, mások számára is hozzáférhető üzenet teremthet sajátos közelséget a külön lévő emberek között.
A történet egyik fontos állomása 1865. november 13., amikor a karlsruhei ötödik Osztrák–Német Postai Konferencián Heinrich von Stephan porosz postai tisztviselő előterjesztette a nyitott postai lap ötletét. A vastag karton egyik oldalán a címzés, a másikon pedig rövid üzenet kapott volna helyet; a lapot nem lehetett volna lezárni, a postaköltséget pedig távolságtól függetlenül körülbelül egy ezüstgarasban állapították volna meg. A javaslatot akkor elutasították, mert az boríték és pecsét nélkül a levélírás évszázados hagyományait, társadalmi hierarchiáit és a magánközlés megszokott formáját is megkérdőjelezte.
Croft a képeslap tervét az 1860-as évek szélesebb technológiai és politikai átalakulásaiba helyezi. Ebben az időszakban gyorsabbá, olcsóbbá és biztonságosabbá vált az emberek, az áruk és az információk mozgása, miközben birodalmak terjeszkedtek és új nemzeti identitások szilárdultak meg. A képeslap így nem csupán postai újításként, hanem a modern világ kommunikációs, társadalmi és gyarmati átrendeződésének részeként jelenik meg.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔