Erika Mann találkozása a legkeresettebb náci háborús bűnösökkel
1945 augusztusának közepén Erika Mann egész éjszaka vezetett Luxemburg felé, hogy találkozzon a náci rendszer 52, háborús bűnökkel összefüggésbe hozott, legkeresettebb vezetőjével. Néhány héttel járt a negyvenedik születésnapja előtt, és a londoni Evening Standard megbízásából készült riportot írni arról, hogyan lehet értelmezni az Európát több mint egy évtizeden át sújtó szenvedést. Mann nem kívülállóként érkezett: 1933-ban családjával elmenekült Münchenből, a családot később államellenségnek nyilvánították, 1935-ben pedig megfosztották német állampolgárságától.
Az író Thomas Mann legidősebb lánya már korábban is következetesen szembeszállt a nácizmussal. Münchenben antifasiszta kabarét rendezett, 1940-től a BBC-nek dolgozott, 1943-tól pedig a szövetséges erőkhöz kapcsolódva követte a hadműveleteket. A spanyol polgárháborúról is tudósított, ezért szakmai tapasztalata és személyes érintettsége egyaránt alkalmassá tette a feladatra.
Úticélja a luxemburgi Mondorf-les-Bains volt, ahol a náci rezsim túlélő vezetőit egy korábbi szállodában tartották fogva. A Palace Hotelből katonai őrzésű tábor lett: rácsokkal, szögesdróttal, reflektorokkal és gépfegyveres őrszemekkel erősítették meg, új neve pedig Central Continental Prisoner of War Enclosure number 32, közismertebb nevén Camp Ashcan lett. Mann csak komoly bürokratikus akadályok után jutott be: a tábor parancsnoka, Burton C. Andrus ezredes elégtelennek találta az iratait, ezért új dokumentumokért egy 300 mérföldes oda-vissza utat kellett megtennie Frankfurtba. A táborba belépő kevés újságíró között ő volt az egyetlen nő.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔