Az óceánok pólusok közötti láncreakciója erősíthette fel a jégkorszakokat
A St Andrews-i Egyetem kutatói olyan folyamatot azonosítottak, amely magyarázatot adhat arra, miként kapcsolódhattak össze a több ezer kilométerre fekvő északi jégtakarók és az antarktiszi térség óceáni változásai a korábbi jégkorszakok idején. A Journal of Climate folyóiratban közölt tanulmány szerint az északi félteke nagy jégtakarói lehűtötték az Atlanti-óceán vizét, a hidegebb víztömegek pedig lassan dél felé áramolva elérhették a Déli-óceánt.
A kutatók számítógépes óceánkeringési szimulációkban csak a legészakibb térségeket hűtötték le, így modellezték egy kiterjedt jégtakaró hatását. A változás a Déli-óceán körüli áramlásokat is módosította, és lehetővé tette, hogy az óceán több szén-dioxidot vonjon ki a légkörből, majd a mélyebb rétegekben tárolja. A szimulációban az északi régiók önálló lehűtése a teljes bolygó lehűtésével végzett modellben mért szén-dioxid-kivonás 74 százalékát eredményezte.
A légköri szén-dioxid csökkenése tovább mérsékelhette a globális hőmérsékletet, ezáltal erősítve a jégkorszakot. Madison Shankle, a kutatás vezető szerzője szerint a modell egy eddig nehezen megmagyarázható kapcsolatot mutat be az északi jégtakarók és a déli óceáni szén-dioxid-elnyelés között. Az eredmények a Föld természetes szénkörforgásának megértéséhez is fontosak, különösen annak vizsgálatához, hogyan reagálhatnak az óceánok a légkörbe ma kerülő többlet-szén-dioxidra.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔