Selyem nyomait találták bronzkori kínai rituális maszkokon
A délnyugat-kínai Szecsuan tartományban található Szanhszingtuj lelőhely bronzkori áldozati gödreinek vizsgálata új részleteket tárt fel a Su civilizáció vallási gyakorlatairól. A késő Sang-korra, nagyjából Kr. e. 1300 és 1046 közé datált gödrökből előkerült tárgyakon a kutatók selyemmaradványokat azonosítottak. A mikroszkópos elemzés eredményeit az Antiquity című régészeti folyóiratban tették közzé.
A kutatócsoport 101 leletet vizsgált meg, és 94 bronztárgyon, valamint aranyfóliákon, jáde eszközökön és elefántcsont-töredékeken is kimutatta a selyem jelenlétét. Különösen jelentős a K3 gödör hatalmas bronzmaszkja, amelynek jobb szeme és szemöldöke körül három, eltérő szövési technikával készült textilmaradványt találtak. A lazább, gézszerű szövetek és a sűrűbb szálak arra utalnak, hogy a maszkokat eredetileg gondosan elrendezett textíliák boríthatták.
A selyemszálakon vörös okkert, kalcitnyomokat és egy mélyvörös, szerves eredetű festékanyagot is azonosítottak. Utóbbi pontos növényi vagy állati eredete még nem ismert. A leletek egyszerű vászonkötésű és összetettebb szöveteket egyaránt tartalmaztak, ami fejlett textiltechnológiai tudásra utal. A selyem mintegy 3000 évig azért maradhatott fenn, mert a bronztárgyakból kioldódó réz- és más fémvegyületek elősegítették a rostok mineralizációját, és gátolták a mikrobák lebontó hatását.
A K3 és K7 gödrökben a maradványok többnyire a tárgyak alsó felületén feküdtek, egyes bronzdíszeken pedig akár öt textilréteget is megfigyeltek. Ez arra utal, hogy a selyem védőrétegként, burkolatként vagy önálló áldozati ajándékként szolgálhatott. Bár írásjegyeket nem találtak rajta, a felfedezés jelentősen árnyalja a Su civilizáció rituáléiról és technológiai fejlettségéről alkotott képet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔