A mentális erőfeszítésért felelős agyterület ingerlése rövid távon javítja a teljesítményt
A PNAS-ben megjelent, a New Scientist által ismertetett tanulmány szerint a dorzolaterális prefrontális kéreg elektromos ingerlése rövid távon javítja a nehéz kognitív feladatban nyújtott teljesítményt, utána viszont nagyobb mentális kimerültséggel jár. A Müncheni Egyetem kutatói 31 önkéntes koponyájára elektródákat helyeztek, majd félórára MRI-szkennerbe zárva 20 percen át 3-back memóriatesztet végeztettek velük: a folyamatos ingeráradatból a harmadik elemet kellett azonosítani. A résztvevők választhattak, hogy 1 euróért könnyebb vagy 2 euróért nehezebb feladatot oldanak meg.
A véletlenszerűen kiválasztott, a kezelésről nem tájékoztatott csoportnál transzkraniális egyenáramú ingerléssel (tDCS) stimulálták ezt az agyterületet, amely korábbi kutatások szerint a kognitív erőfeszítés szabályozásában kulcsszerepet játszik. A stimulált önkéntesek gyorsabban és pontosabban reagáltak: átlagos reakcióidejük 0,98 másodperc volt, a stimuláció nélkülieké 1,12. Mágneses rezonancia-spektroszkópiával náluk magasabb glutamátszintet mértek ugyanott; minél magasabb volt ez, annál inkább az 1 eurós, könnyebb feladatot választották. A kutatócsoport szerint ez alátámasztja, hogy a mentális kimerültség a glutamát felhalmozódásának következménye.
Emile Radyte, a Samphire Neuroscience neurológusa — aki a tDCS-t többek között premenstruációs szindróma kezelésében vizsgálja — szerint a stimuláltak valóban „keményebben dolgoztak”, de a tanulmány nem bizonyítja, hogy a fáradtságot a glutamát okozta. Nilli Lavie, a University College London kutatója inkább arra gyanakszik, hogy az agy több energiát használt fel, és felhívja a figyelmet: MRI nélkül nehéz pontosan célba venni ezt a kérget; egyszerűbb stimuláns lehet a kávé.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔