Van-e helyük az okostelefonoknak a szépirodalomban?
Az esszé azt vizsgálja, hogyan lehet az okostelefonokat és az internetet hitelesen beépíteni a szépirodalomba. Kiindulópontja, hogy a regény mindig érzékenyen reagált a technológiai változásokra: a vallás, a bankrendszer, a gépek, a nagyvárosok és a vasút fejlődése egyaránt átalakította azt, ahogyan az emberek a világról gondolkodnak, és ahogyan a történetek megszervezhetők. A digitális korszak ezért nem idegen a regénytől, hanem annak újabb formáló közege.
Ankur Thakkar Blow Yourself Up című regénye az okostelefonok középiskolai megjelenésétől a platformok és influenszerek felemelkedésén át az MI korszakának kezdetéig követi az internet átalakulását. A szerző szövegeket, értesítéseket, kommenteket és hangparancsokat is beépít a történetbe, de nem választotta a teljes egészében digitális üzenetekből felépülő formát, mint Calvin Kasulke Several People Are Typing című műve, illetve Jennifer Egan „Black Box” című, eredetileg 607 tweetben közölt novellája.
Thakkar szerint a hagyományos prózában a különleges betűk, időbélyegek vagy chatablakok túl élesen választanák el a képernyőn zajló életet a „valóságtól”. Regényében a digitális tartalmak ezért a lehető legtermészetesebben jelennek meg. Egy jelenetben Payal randevú közben értesítést kap arról, hogy egy nagy követőtáború fiók újraosztotta a videóját, miközben vele szemben a másik ember semmit sem érzékel ebből. A két világ egyszerre lesz jelen, mert az internet a szereplők gondolkodásának és mindennapi tapasztalatának része.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔