Brittany Cavallaro a fiataloknak szóló regények írásáról
Brittany Cavallaro a Wayfarers című új regénye kapcsán saját olvasóvá és íróvá válásának történetét idézi fel. A közép-illinoisi kukoricaföldek között nőtt fel, kis közösségben különcnek érezte magát, és már gyerekként verseket, történeteket, valamint több száz oldalas, fantasztikus témájú regényeket írt. Ötödik osztályosként egy föld alá költözött civilizációról készített könyvet, amelyet tanára, Mrs. Madonia elolvasott. A tanár bátorítása — hogy akár író is lehet belőle — Cavallaro számára meghatározó visszajelzéssé vált, mert valaki komolyan vette azt, amit ő szenvedélyesen szeretett.
Az egyetem után tíz évet töltött doktori képzésben, írásműhelyeken vett részt, és egyetemistáknak tanított vers- és prózaírást. Különösen fontosak voltak számára azok a nyarak, amikor tehetséggondozó programokban középiskolásokkal dolgozott. A diákok családjukról, elképzelt jövőjükről, szerelemről, testükről és társadalmi kérdésekről írtak, miközben az irodalmat saját bizonytalanságaik és kérdéseik feltérképezésére használták.
Cavallaro szerint a fiatalokat csak olyan könyvekkel lehet közelebb vinni az olvasáshoz, amelyek tiszteletben tartják tapasztalataik összetettségét. Tanárként azt látta, hogy diákjai egyszerre gondolkodó és erősen érzelmi olvasók, akik könyvekben keresnek választ identitásra, kapcsolatokra, jövőre és társadalmi felelősségre. Ez a tapasztalat ösztönözte arra, hogy fiataloknak írjon. Jeff Zentnerrel közösen jegyzett első young adult regényük, a Sunrise Nights az önkép és a külvilág közötti feszültséget egy verset és párbeszédet ötvöző formával jelenítette meg. A Wayfarers főhőse, Sylvie részben Cavallaro saját kívülálló gyerekkori élményeiből táplálkozik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔