Napfénnyel és homorú tükrökkel gyújthattak tüzet az ősi maják
Egy új kutatás szerint az ősi maják homorú tükrökkel gyűjthették össze a napfényt, hogy meggyújtsák dohányszivarjaikat, majd az így keletkező parazsat akár szertartási tüzekhez is felhasználhatták. Az Ancient Mesoamerica folyóiratban megjelent tanulmány szerzői – Elena Salazar-Neumann, Alfredo Delgado-Calderón és Yuri Nahmad-Molinari – az ismert tükrök kialakítását, történeti beszámolókat és maja kerámiaábrázolásokat vetettek össze.
A kutatók az ókori példányok mintájára készített modern, ívelt tükrökkel is kísérleteztek. A homorú felület egyetlen pontra koncentrálta a napsugarakat, és amikor a fényt a szivar sötét végére irányították, néhány darab kevesebb mint egy másodperc alatt meggyulladt. A sötét dohányfelület hatékonyabban nyelte el a hőt, miközben a hasonló körülmények között vizsgált világos papír és fa nem kapott lángra. A szivar keskeny formája szintén kedvezhetett a módszernek, mert a végét könnyen a fókuszpontba lehetett helyezni.
Az elméletet maja művészeti emlékek is támogathatják. Ötven olyan kerámiaedény-ábrázolást vizsgáltak, amelyeken tükrök jelennek meg, és ezek mintegy 18 százalékán szivarok is láthatók. Több jeleneten uralkodók vagy kísérőik dohányoznak tükrök közelében, feltehetően palotai szertartások részeként. A tükrök vallási és uralkodói jelképként is szolgálhattak; K'awiil istenséget például gyakran olyan tükörrel ábrázolták, amelyből füstölgő tárgy emelkedik ki.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy mindez közvetett bizonyíték, és nincs közvetlen régészeti lelet arra, hogy a maják valóban így gyújtották meg szivarjaikat. További vizsgálatokra lenne szükség, többek között olyan sírokból származó emberi fogak elemzésére, amelyekben homorú tükröket helyeztek az elhunyt mellé.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔