Dél-kelet-ázsiai füst: a tüzek addig térnek vissza, amíg a szennyezők nem fizetnek
Délkelet-Ázsiában ismét regionális közegészségügyi válsággá vált a füst: Malajziában a romló levegőminőség miatt iskolákat zártak be, Szingapúrban veszélyes a légszennyezettség, a Fülöp-szigetek egyes részeit is elérte a füst. Indonéziában az erdő- és tőzegláptüzek – a regionális köd egyik fő forrása – különösen Kalimantanon fenyegetik a közösségeket és a megélhetést. A száraz idő és az El Niño fokozhatja a lángokat, de sok tüzet szándékosan gyújtanak mezőgazdasági földtisztításra.
A szerző, az Indonesia Strategic and Economics Action Institution nemzetközi ügyekkel foglalkozó elemzője szerint a tűz olcsó módja a növényzet eltávolításának, ha a földhasználat gyenge, az alternatívák drágák, a szankciók pedig bizonytalanok. A haszon koncentrált, a füst költségei – légúti betegségek, kieső munkanapok, iskolabezárások, közlekedési zavarok, ökológiai kár és üvegházhatású gázok – viszont közösségeken és határokon oszlanak szét. Az ASEAN-nak ezért az ösztönzőket kell megváltoztatnia: ki fizet a kárért, hogyan ellenőrzik a földtisztítást, és milyen következménye van a bizonyított szabálysértésnek.
A Világbank az indonéz 2015-ös tűzválság veszteségét legalább 16,1 milliárd dollárra, az akkori GDP 1,9 százalékára tette; a kormány szerint június és október között 2,6 millió hektár égett le. Az idei indonéz leégett terület becslése 637 ezer és 900 ezer hektár között van. Az egészségügyi minisztérium adatai szerint október 13-ig hét tartományban 283 270, a tüzekhez kötött légúti megbetegedést regisztráltak. Nyugat-Kalimantánban a tüzek a helyi közösségeket is veszélyeztetik, mielőtt a füst a szomszédos országokba érne.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔