„Big Boys Don’t Cry”: dokumentum a férfiak érzelemkifejezéséről Kairó testépítőiről és portásairól
Muhammad Mustapha egyiptomi rendező „Big Boys Don’t Cry” című dokumentumfilmje kairói testépítőket és nightclub-portásokat követ, hogy megmutassa, hogyan értik és játsszák el a férfiasságot. A világpremier az egyiptomi El Gouna Filmfesztivál játékfilmes dokumentumversenyében volt. A munka Mustapha saját férfiasságképéből indult: feminista, értelmiségi alkotónak tartja magát, mégis vonzódik a hipermaszkulin szerepjátékhoz, és azt kérdezte magától, miért.
A projektet 2016-ban antropológiai-szociológiai vizsgálatként kezdte. Egy „helyi” kairói negyedben nőtt fel, ahol a maszkulin kódok között szorgalmas „stréberként” kevésbé tűnt férfiasnak; fogorvosi egyetemen ugyanez a viselkedés már hangosnak vagy durvának hathatott. A szereplőknél is látta, hogy a fellépés a színpadon, a kocsma előtt, konfliktusban vagy a családnál más. Körülbelül három év alatt mélyült a kapcsolat, és a férfiak munkatársakká váltak, helyzeteket is javasoltak; Mustapha szerint a kamera úgyis megváltoztatja a valóságot, a filmet együtt készítették.
Központi alak Abdallah, akivel a forgatás előtt egy évet töltött. A vágásban derült ki, hogy a témavezérelt anyag érzelmi íve a barátságuk. A résztvevők a végső vágásban is kérhették anyag törlését. Nők szándékosan nincsenek a filmben, hogy a férfiak zárt közegét ne billentse ki. Mustapha szerint a férfiaknak gyakran csak a harag megengedett érzelem, és ez kulturális különbségek mellett is egyetemes. A filmet 2020-ban vitte a fesztivál iparági programjába, a CineGounába, majd a Doha Film Institute, a Red Sea Film Fund és a német Robert Bosch Alapítvány is támogatta; egyiptomi bemutatóját izgatottan, kissé idegesen várja.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔