Montreáli EU–Kanada-csúcs: társult tagság és stratégiai megállapodások
Ursula von der Leyen, António Costa és Mark Carney 48 órás montreáli csúcson vázolta fel az EU és Kanada új partnerségét, a kritikus ásványokra, szuperszámítógépekre és védelmi együttműködésre összpontosítva. A találkozóra Donald Trump világrendet felforgató politikája és Kína kritikus piacokon meglévő dominanciája mellett került sor; a Politico szerint a viszony messze túlmutat azon, amit Brüsszel a blokk létrejötte óta bármely nem tagországgal megkísérelt.
Carney kezdetben vonakodott, a csúcs végére azonban elfogadta von der Leyen vitatott címkéjét: Kanada az Európai Unió első társult tagja lesz. Hat hónapos határidőt szabott, hogy rögzítsék a társult tagság tartalmát, léptékét és hatókörét, és a folyamatot más, nem európai országok számára is modellnek szánja. Időről időre egyeztet von der Leyennel; márciusban az Európai Bizottság testülete Kanadába utazik a kanadai miniszterekkel való találkozóra.
Konkrét eredmény az Európai Beruházási Bank és Kanada keretmegállapodása, amely megnyithatja a bank hitelezését a kanadai kritikus ásványok – lítium, nikkel, kobalt – felé. Ezek az akkumulátorok, áramkörök és félvezetők alapanyagai, amelyeknél az EU ma nagyrészt Kínára van utalva. A megállapodás nem finanszíroz azonnal konkrét projekteket, de utat nyit a kanadai bányászatba irányuló későbbi beruházásoknak, és összekapcsolhatja az uniós ellátási láncokat Kanadával. A felek hosszú távú megvalósíthatósági tanulmányt vállaltak az LNG keleti parti vagy sarkvidéki kikötőkön át Európába szállításáról; Carney Kanadát „energia-szuperhatalommá” tenné, de a készletek nagy része Albertában van, távol Európától. Peter Welch vermonti demokrata szenátor Montrealban kármentést próbált: a kanadai–amerikai viszony szerinte egyszer normalizálódhat, de a keddi amerikai időközi választások után is Trump marad elnök, aki szerinte önkényesen él a hatalmával.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔