Történeti források alapján rekonstruálták az Erdélyi Fejedelemség 17. századi időjárását
A Nagyváradi Egyetem kutatói 937 korabeli írásos emlék – köztük anyakönyvek, naptárak és utazói beszámolók – szisztematikus vizsgálatával rekonstruálták a 17. századi Erdélyi Fejedelemség éghajlatát. A magyar, német, török és szláv nyelvű forrásokból kizárólag azokat az anomáliákat rögzítették, amelyeket több független feljegyzés is megerősített, így kiszűrték a pontatlan adatokat.
A kutatás kimutatta, hogy az évszázad során 55 rendkívül zord tél sújtotta a térséget, ebből 36 az 1645 utáni időszakra esett, ami a naptevékenység visszaesésével járó Maunder-min
<truncated 189 bytes>
oszmánok előrenyomulását Temesvárnál. A megfigyeléseket a fák évgyűrűi is igazolják.
A kis jégkorszak következményei katasztrofálisak voltak: a száz évből mindössze öt esztendőben volt bőséges a termés, miközben húsz évben mezőgazdasági válság, huszonhatban pedig éhínség lépett fel. A pestisjárványok harmincegy évben tomboltak – 1659 és 1664 között hat éven át folyamatosan –, ami a Habsburg és az Oszmán Birodalom ütközőzónájában fekvő fejedelemség lakosságát végzetesen kizsigerelte.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔