Két lehetséges személyhez kötik a Westminster-apátság rejtélyes csontvázát
Új vizsgálat próbálja megfejteni annak a csontváznak a kilétét, amelyet több mint két évszázada találtak a Westminster-apátság területén egy ókori római szarkofágban. A munkások 1820-ban bukkantak a kőkoporsóra, és a fedelet hat darabra törték. A szarkofágot csak 1869-ben fedezték fel újra, ekkor egy Valerius Amandinus nevét viselő feliratot is azonosítottak rajta. A férfi feltehetően Kr. u. 300 és 400 között élt, vagyis mintegy 1500 évvel korábban, mint a koporsó későbbi használója.
A fedélen ugyanakkor egy 10. vagy 11. századra datálható latin felirat is szerepel, ami arra utal, hogy a szarkofágot később újra felhasználták. A kutatók sokáig úgy tudták, hogy a benne talált csontváz elveszett, ám amikor a koporsót egy konzerváló műhelyben felnyitották, szinte teljes emberi maradványokat találtak benne.
A James Young csontszakértő által végzett új elemzés szerint a halott férfi körülbelül 175 centiméter magas lehetett, és 35–49 éves korában halt meg. A radiokarbonos vizsgálat 987 és 1052 közé datálta a maradványokat, ami jól illeszkedik a késő szász korszakhoz. Warwick Rodwell, az apátság régészeti tanácsadója szerint a csontváz nem Valerius Amandinusé, hanem inkább Aelfwigé lehetett, aki 1020 körül halt meg, és a Westminster-apátság apátjaként, valamint egy bencés kolostor vezetőjeként szolgált.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔