Feltérképezték az emberi szívfejlődés dinamikáját és annak zavarát a 21-es triszómiában
A kutatók az emberi szív fejlődését a fogamzást követő 4. és 20. hét között, egyetlen sejtre és annak térbeli környezetére kiterjedő módszerekkel követték nyomon. Az így létrehozott multimodális atlasz 21 különálló szöveti „niche”-t, vagyis sejtekből és sejtkörnyezetből szerveződő fejlődési mikrokörnyezetet azonosított. Az adatok rendszerezésére egy TissueTypist nevű osztályozó eszközt is kidolgoztak, amely eltérő felbontású térbeli vizsgálatokban segítheti a sejtkörnyezetek felismerését.
A szinuszcsomó, a szív elsődleges ritmusszabályozó központjának vizsgálata három pacemakersejt-altípust tárt fel, amelyek egy lineáris tengely mentén helyezkednek el. Ezek közül néhány már a terhesség első harmadában olyan jelzőrendszereket mutatott, amelyek a paraszimpatikus idegsejtekkel való kapcsolatot segíthetik. A szívpitvari és kamrai izomsejtek érésének követése közben egy lipidanyagcseréhez kapcsolódó váltást, valamint a sejttípusok azonosságát befolyásoló lehetséges szabályozókat is azonosítottak.
A 21-es triszómiával érintett szívekben kevesebb volt a tömör, kompakt szívizomsejt, miközben több sejtpusztulást, apoptózist figyeltek meg, mint kromoszómaszám-eltérés nélküli szívekben. Ezt genetikailag összeillő, indukált pluripotens őssejtekből létrehozott sejtekben is megerősítették. A korai fejlődési eltérések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy 21-es triszómiában gyakoribbak a veleszületett szívhibák.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔