A brit biztosítók rabszolga-kereskedelemben betöltött szerepét kutatják
Történészek új levéltári források segítségével próbálják feltárni, milyen szerepet játszottak a brit biztosítótársaságok és a hozzájuk kapcsolódó pénzügyi hálózatok a transzatlanti rabszolga-kereskedelemben. Bár egyes londoni társaságok, köztük a Lloyd's of London, már hivatalosan bocsánatot kértek múltbeli közreműködésükért, az ágazat 18. és 19. századi tevékenységének teljes képe továbbra sem ismert.
A Johns Hopkins Egyetem által vezetett Underwriting Souls projekt a Lloyd's archívumát vizsgálva azt mutatta meg, hogy a biztosítók garanciát vállaltak rabszolgákat szállító hajókra, és az elhurcolt embereket biztosítható, értékesíthető rakományként kezelték. A kutatók munkáját nehezíti, hogy az egyedi kockázati könyvek és főkönyvek ritkák, így az iratok többnyire csak egy-egy időszak üzleti gyakorlataira engednek rálátást.
A Liverpooli Nemzeti Múzeumok Connector Projectje szintén fontos adatokat tárt fel. Lucy Moynihan John Gladstone, a Liverpooli Biztosítók Szövetsége első elnökének 1797-es kockázati könyvét elemezve korábban ismeretlen, emberkereskedelemhez kapcsolódó tengeri útvonalakat azonosított. Malik Al Nasir szerint a brit kikötővárosok kereskedői, bankárai és hajótulajdonosai rokoni és üzleti kapcsolatban álltak, a kereskedők pedig gyakran maguk is biztosítóként jártak el.
Az 1807-es abolicionista törvény után a brit pénzemberek nem szakítottak azonnal az üzlettel: kezdetben külföldi, például kubai és brazil rabszolgahajókat is biztosítottak, később pedig egyre rejtettebb módszereket alkalmaztak. A rendszerben a rabszolgák halála is pénzügyi hasznot hozhatott. A brit birodalom 1833-as felszabadítása után ráadásul a kormány a rabszolgatartókat kártalanította húszmillió fontból, amelyet a brit adófizetők 2015-ig törlesztettek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔