Az 1956-os kézilabdadöntő vitatott eseményei és a forradalom
Az 1956. október 22-án lejátszott kézilabdadöntő nemcsak sporttörténeti különlegességként maradt fenn, hanem a forradalom előtti közhangulat egyik jelképes epizódjaként is. Elek Gyula, aki másnap igazolt át az Elektromosból a Kinizsibe, még nézőként látta, ahogy a Fradi és a Vörös Meteor mérkőzésének utolsó másodperceiben Karaffa Béla, a Meteor edzője szabálytalanul pályára küldte hetedik mezőnyjátékosát. A labdát megszerző csapat ezzel megszerezte a Meteor 11. gólját, amely elvben a bajnoki címet jelentette volna.
A döntés azonban felháborodást váltott ki. A szurkolók kiabálni és fenyegetőzni kezdtek, a vörös drapériával letakart asztal felborult, az aranyérmek pedig a porba hullottak. A díjátadás elmaradt, a mérkőzés újrajátszását pedig hét napon belül kellett volna megtartani. Som Ferenc későbbi visszaemlékezése szerint eközben az ÉDOSZ Sztálin úti kultúrházából hatalmas zajra lettek figyelmesek: a tömeg a Hősök tere és a Sztálin-szobor felé vonult.
A történet végül csak 1957 tavaszán rendeződött: aranyérmet egyik csapat sem kapott, ugyanakkor mindkettőt bajnoknak nyilvánították. A hivatalos 1957-es bajnokságban a Vörös Meteor végzett az első, az FTC a második helyen, és azóta egyik együttes sem nyerte meg újra az első osztályt. Elek később, 1956 decemberének végén már az FTC zöld-fehér mezében szerepelt a TF csarnokában.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔