Három agyi pálya kapcsolódik a depresszió tartós enyhüléséhez
A Mount Sinai kutatói három fehérállományi pályát azonosítottak, amelyek stimulációja tartós javulással járt a kezelésre rezisztens, súlyos depresszióban szenvedő betegeknél. A vizsgálat a szubcallosalis cingulum mélyagyi stimulációjával kezelt páciensek eddigi legnagyobb, több független betegcsoportot összesítő adatállományát elemezte. Az eredményeket október 1-jén közölték az American Journal of Psychiatry folyóiratban.
A tartós javulás azoknál volt következetesebb, akiknél az elektromos ingerlés elérte a cingulumköteget, a forceps minor nevű pályát, valamint a mediális uncinate fasciculus és a ventrális amygdalofugális pályák rendszerét. A kutatók számítógépes modellekkel becsülték meg az elektródák által létrehozott elektromos mezőket, majd ezeket az agy kapcsolati térképeivel vetették össze. A két év után sem javuló betegek esetében feltűnő közös mintázat volt, hogy egy kulcsfontosságú agyi kapcsolatot nem érintett megfelelően a stimuláció.
A megállapítás szerint az elektródák elhelyezésének akár néhány milliméteres eltérése is befolyásolhatja a kezelés eredményét, mert az ingerlés nem csupán a közvetlen környezetében lévő szövetre hat, hanem az összekötő idegpályákon keresztül nagyobb hálózatokat is befolyásol. Ezért a kutatók az egyéni agyi kapcsolati térképekre épülő célzást tartják ígéretesnek; ez a megközelítés az Abbott TRANSCEND klinikai vizsgálatában is szerepet kap.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔