Több száz éves csontkamrát találtak Mexikóvárosban egy vasútvonal építése közben, legalább kilenc holttest maradványaival
Mexikóvárosban, a Querétaróval összekötő új vasútvonal megelőző régészeti feltárásán a Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) szakemberei legalább kilenc ember maradványait tartalmazó, feltehetően másodlagos temetkezésű csontkamrát tártak fel. A leletegyüttesre 2026. szeptember 17-én bukkantak a Buenavista vasúti végállomás közelében, mintegy 1,4 méteres mélységben: koponyák, állkapocscsontok, medence- és combcsonttöredékek, bordák és fogak kerültek elő, nem az eredeti anatómiai rendjükben. A kutatók szerint a csontokat a halál és az első temetés után emelhették ki, majd közös helyen helyezték el; ezt erősíti, hogy főként a nagyobb, ellenállóbb csontok maradtak fenn, a kisebbek jelentős része hiányzik. Az áthelyezés ideje és oka egyelőre ismeretlen.
Legalább kilenc személy mellett további öt állkapocs, orsó- és sípcsontok, valamint medencetöredékek is előkerültek. Két koponyán mesterséges átalakítás nyomai látszanak; a koponyaformálás a Kolumbusz előtti Mezoamerikában jellemzően gyermekkorban történt. Laboratóriumi vizsgálatokkal az életkort, a biológiai nemet és a módosítások jellegét is tisztázni kívánják. A csontok közelében 1350 és 1520 között készült tányérok, főzőedények és a hajdani Texcoco-tó sókinyeréséhez köthető tárolók, hét apró orsógomb, két figura, négy őrlőkőtöredék és obszidiánpengék voltak. A zöld obszidián nyersanyaga a hidalgói Sierra de las Navajas térségéből származhatott. A maradványok keltezése ettől függetlenül bizonytalan: szóba jön a késő posztklasszikus kor (1200–1519), az 1519–1535-ös átmeneti időszak és a korai gyarmati kor. A lelőhely az egykori Tlatelolco szigettelepülés Nonoalco városrészében van, a hódítás előtt kialakult tizenkilenc nahua közösség egyikében.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔