Meghalt, mielőtt bocsánatot kért volna – hogyan gyászoljuk a szülőt, aki bántott minket?
Nem mindenkinek adatik meg biztonságos, támogató gyerekkor, és az elrabolt évekkel való szembenézés még akkor is rendkívül nehéz, ha a szülők még életben vannak. Különösen fájdalmas helyzetet teremt, ha a szülő úgy hal meg, hogy a gyermekével nem sikerült tisztáznia a múltbeli sérelmeket, nem kért bocsánatot, és sosem ismerte el a felelősségét az általa okozott traumákért. Román Boglárka klinikai szakpszichológus és gyászfeldolgozás-módszer specialista segítségével a téma azokat a bonyolult lelki folyamatokat járja körül, amelyek ilyenkor, a feldolgozatlan kapcsolatok lezárásakor játszódnak le az érintettekben.
A bántalmazó vagy elhanyagoló szülő halálhíre a hozzátartozókból gyakran nem a megszokott gyászfájdalmat váltja ki, hanem tartós dühöt, haragot vagy éppen meglepő megkönnyebbülést. Ezt az érzelmi állapotot tovább terheli a társadalomban élő „halottról jót vagy semmit” elvárása, amely sokakban erős bűntudatot kelt, amiért neheztelnek az elhunytra. A cikk azt a kérdéskört boncolgatja, hogy elvárható-e a megbocsátás pusztán amiatt, mert valaki már nem él, és bemutatja, milyen belső munkával lehet feldolgozni a haragot akkor is, ha a szülőtől már nem érkezhet feloldozás vagy jóvátétel.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔