Hogyan kezeljük a gyászt, ha a halálról sem szabad beszélni?
Selmeczi Márta mentálhigiénés szakember és gyásztanácsadó a saját életében tapasztalta meg azt a veszteséget, amelytől minden szülő retteg: mindössze négy hónap különbséggel veszítette el súlyos betegség miatt a kétéves kislányát és a négyéves kisfiát. A felfoghatatlan tragédia feldolgozása éveken át tartott. Kezdetben a munkába temetkezve igyekezett elterelni a figyelmét a fájdalomról, ám az esték elcsendesedésekor rendre rászakadt a gyermekei hiánya, miközben önvédelemből jó ideig beszélni sem tudott a történtekről. Később ezt a mély megélést fordította mások javára: közel egy évtizede dolgozik gyásztanácsadóként, és több ezer órányi beszélgetés során több száz embernek nyújtott már támaszt abban, hogy a gyász feldolgozása után újra meglássák az élet szépségeit.
Tapasztalatai szerint a hozzátartozók elvesztését jelentősen súlyosbítja, hogy a társadalom ma is tabuként kezeli a halált, így a gyászolók gyakran elszigetelődnek és magukra maradnak érzelmi mélypontjaikon. Saját tragédiája révén Selmeczi képes mély bizalmat és empátiát teremteni a hozzá fordulókkal. A 24.hu „A halál biztos” című sorozata éppen ezt a tabusítást igyekszik lebontani a szakemberek bevonásával, rámutatva a gyász pszichológiájára, a feldolgozás nehézségeire és az őszinte kommunikáció fontosságára.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔