Katolikus uralkodók alatt is megőrizték hitüket a lengyel-litván tatárok
Miközben Európa számos katolikus államában elűzték vagy erőszakkal térítették át a muszlimokat – Spanyolországból például a 17. század elején űzték ki a moriszkókat –, a Lengyel–Litván Unió lipkai tatárjai több mint hat évszázadon át megőrizték hitüket. A Nationalities Papers hasábjain Şener Aktürk és Yury Katliarou kutatók kifejtik: a közösség túlélését nem az uralkodói tolerancia biztosította, hanem az állam megosztott politikai berendezkedése. A hatalommal bíró katolikus, ortodox és protestáns nemesség jelenléte megakadályozta, hogy az uralkodók egységes valláspolitikát kényszerítsenek az országra.
A tatárok ősei a 14. század végén érkeztek az Arany Horda területéről; Vytautas litván nagyfejedelem földbirtokot adott nekik katonai szolgálataikért, így harcoltak például az 1410-es grünwaldi csatában is. Bár a 17. században, különösen III. Zsigmond uralkodása idején vallási támadások és korlátozások érték őket – 1609-ben Trakaiban mecsetet romboltak le, 1668-ban pedig megtiltották új mecsetek építését –, a közösséget sosem számolták fel. A szláv nyelveket átvevő, ám arab írással rögzítő (kitabok) tatárok leszármazottai közül ma mintegy 16 ezren élnek Litvániában, Fehéroroszországban és Lengyelországban, ahol olyan műemlékek őrzik emléküket, mint Kruszyniany és Bohoniki famcsetei.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔