John Elder olvasói életműve a figyelem gyakorlásáról
Megan Mayhew Bergman John Elder példáján keresztül vizsgálja, mit jelenthet az elmélyült figyelem egy állandóan megszakításokkal terhelt korszakban. Felidézi húsz évvel korábbi részvételét a vermonti Bread Loaf Writers’ Conference-en, ahol a térerő hiánya miatt a telefonok fokozatosan használhatatlanná váltak. A résztvevők így egy időre kikerültek a folyamatos elérhetőség világából, és a szerző ma is szinte fizikailag emlékszik arra, milyen erős volt ez a teljes jelenlét.
Bergman ezzel állítja szembe saját figyelmének változását. Úgy érzi, ma kevesebbet olvas, gondolatai pedig állandóan más irányokba szóródnak, miközben hatalmas tudáskészletek közvetlen közelében élünk anélkül, hogy azok valóban belső tudássá válnának. Rebecca Schinskyvel ezt a korábbi, könyvekből, zenéből, versekből, történetekből és emlékekből lassan felépülő gondolkodást „analóg elmének” nevezték el.
John Elderben éppen ezt a szellemi gazdagságot ismeri fel. A Middlebury professzoraként filozófiát, irodalmat, ökológiát és kínai költészetet kapcsolt össze természetes könnyedséggel; hivatkozásai nem díszítőelemek voltak, hanem évtizedek alatt belsővé tett tudás részei. Feleségével, Ritával együtt lassan, olvasással, újraolvasással, tanulással és emlékezéssel építették fel belső világukat. A történet végül az önmagunk számára kialakított „tanterv” kérdéséhez vezet: mit olvasunk, mely hangokhoz térünk vissza, és milyen gondolatokat engedünk magunkat megváltoztatni.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔