Fejérdy András: a társadalmi megbékélést kell szolgálni az ügynökakták nyilvánosságra hozatalánál
A tervek szerint november 4-én elindul a nyitottaktak.hu, ahol a kommunista rezsim állambiztonsági iratai kereshetővé és letölthetővé válnak. Fejérdy András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Újkori Történeti Tanszékének oktatója szerint a rendszerváltáskor két érdek ütközött: a múlttal való szembenézés és az, hogy ki vehet részt a demokratikus közéletben; ez inkább politikai akarat volt, mint szakmai vita. Németh Miklós, az utolsó pártállami miniszterelnök állítólag több tucat, mások szerint akár több száz nevet tartalmazó listát adott át Antall Józsefnek; Antall több politikusnak zárt borítékban adta oda a rá vonatkozó anyagot. Az MDF vezette kormányzat tartózkodott a mélyebb feltárástól, mert szerintük ez veszélyeztette volna az állam, de legalábbis a kormány működőképességét. Az első szabadon választott országgyűlésben valószínűleg harminc–hatvan képviselő lehetett érintett; a kérdés nemzetbiztonsági dimenziója is volt a szolgálatok átállása és a még élő kapcsolatok miatt.
A rendelkezésre álló anyag nagyjából négyezer-hatszáz iratfolyóméter, benne mintegy egymillió ember adataival. A becsléseket nehezíti, hogy az 1956 előtti iratok java odaveszett, és 1989–90-ben is voltak iratmegsemmisítések; a korábban kutatható dokumentumok többsége az 1950-es évek végétől a hetvenes évekig terjed. A hálózatba rövidebb-hosszabb ideig beszervezetteket mintegy százötvenezerre teszik, a most nyilvánosságra kerülő anyag nagyjából hatvanezer személyre vonatkozhat.
Fejérdy szerint az ügynökkérdés túlhangsúlyozott, mert a szereplőket tettesre, áldozatra és ellenállóra szűkíti. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse nyomán a diktatúra lényege, hogy szinte mindenki szem a láncban; nagyságrendileg egymillió párttag is a rendszer működtetője volt. A hivatásos állomány adatainak közérdekűsége erősebb, mint egy kényszerhelyzetben beszervezett ügynöké, de a listák puszta közzététele sem elég: a működési modelleket, a hivatali szerepeket és a döntéshozatalt kell feltárni. A hálózati iratok nem tényleíró dokumentumok, elemzés nélkül erkölcsi ítéletet hozni lehetetlen. Fejérdy történészként nem érzi magát felhatalmazva arra, hogy bárkiről erkölcsi ítéletet mondjon; a nyilvánosságra hozatalnak a társadalmi megbékélést kell szolgálnia.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔