Új konszenzus született a krónikus májelégtelenség akut fellángolásának definíciójáról
A világ májgyógyászai megegyeztek az akut-krónikus májelégtelenség (ACLF) egységes definíciójában. Ez az állapot akkor alakul ki, amikor egy meglévő májbetegséget, például az Egyesült Államokban gyakran a cirrhosist, hirtelen súlyosbítja valamilyen akut károsodás, például alkohol vagy vírusfertőzés. Korábban a világ különböző részein másképp határozták meg, és sokan nem látták világosan a különbséget az akut májelégtelenségtől, amely előzetes betegség nélkül, gyorsan jelentkezik. Jasmohan Bajaj, a Virginia Commonwealth University hepatológusa szerint ez a zavar a betegek kezelésének késéséhez vezetett.
Öt nemzetközi májgyógyászati társaság szakértői, gyógyszercégek és hatóságok képviselői idén májusban Barcelonában dolgoztak ki közös álláspontot. Eszerint ACLF-diagnózishoz legalább 1,5-es bilirubinszint és legalább 5-ös INR-érték szükséges. A bilirubin a vörösvértestek lebomlásakor keletkező sárgás festék, amelyet a túl sérült máj nem képes feldolgozni. Az INR a véralvadást jelzi, amelyhez a máj termel fehérjéket. Ha mindkét érték magas, az orvosok megvizsgálhatják az agy, a vese, a keringés és a légzés működési zavarait is.
A Hepatology folyóiratban a múlt hónapban megjelent állásfoglalás iránymutatást ad a gyógyszer okozta májkárosodásról, a transzplantációról és a klinikai vizsgálatok végpontjairól is. A tét az, hogy az akut májelégtelenség esetén az Egyesült Államokban és néhány nyugati országban plusz pontot kapnak a transzplantációs listán, ACLF-nél viszont egyelőre nem. A kidolgozásban az amerikai FDA is részt vett. Az immunműködési zavar és a bélelégtelenség kérdése nem dőlt el, ezeket későbbre hagyták.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔