Az életkor, a nem és a bántalmazás típusa szerint eltérhetnek az agyi változások
Egy új, németországi agyi képalkotó vizsgálat szerint a gyermekkori bántalmazás hatásai nem írhatók le egyetlen, minden érintettre érvényes mintázattal. A kutatók azt találták, hogy az életkor, a biológiai nem, a bántalmazás típusa és az is befolyásolhatja az agyi eltéréseket, hogy valaki mennyire hajlamos kisebbíteni vagy tagadni gyermekkori nehézségeit. A tanulmány az European Neuropsychopharmacology folyóiratban jelent meg.
A kutatásban 251, mentális segítséget kereső, 17 és 35 év közötti fiatal vett részt. A résztvevők átlagéletkora körülbelül 25 év volt, közülük 130-an férfiak és 121-en nők. Hat németországi egyetemi kórházban és korai felismeréssel foglalkozó központban toborozták őket; a vizsgálat olyan fiatalokra összpontosított, akiknél hangulati vagy szorongásos tünetek, ADHD vagy a bipoláris zavar kockázatára utaló tényezők jelentek meg. A többség azok közül, akiknél rendelkezésre állt gyógyszeres adat, már antidepresszánst szedett.
A résztvevők egy 28 kérdésből álló, a fizikai, érzelmi és szexuális bántalmazást, valamint az elhanyagolást mérő kérdőívet töltöttek ki, majd strukturális MRI-vizsgálaton vettek részt. Az eredmények szerint a fizikai bántalmazás és a gyermekkori nehézségek jelentőségének elutasítása a kéreg vékonyabb külső rétegével járt együtt. Az érzelmi bántalmazás és a női nem együttes mintázata pedig a bal oldali amigdala kisebb térfogatához kapcsolódott. Ez az agyterület az érzelmek feldolgozásában vesz részt. A szerzők szerint az eredmények arra utalnak, hogy a korai megterhelések vizsgálatakor érdemes külön kezelni a bántalmazás formáit, az életkort és a nemet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔