A ketamin- és MDMA-kezelést az agyi plaszticitás génjeinek epigenetikai változásaihoz kötötték
Egy kis létszámú vizsgálat szerint a ketamin- és az MDMA-kezelés olyan DNS-metilációs változásokkal járt, amelyek az agyi plaszticitással és az immunrendszer működésével összefüggő géneket érintettek. A DNS-metiláció a génaktivitást befolyásoló kémiai jelölés: nem módosítja magát a genetikai kódot, de hatással lehet arra, mennyire könnyen „olvassa” a sejt az adott gént. A kutatók vér- és nyálmintákat vizsgáltak, ezért az eredmények nem bizonyítják, hogy ugyanezek a változások az agyban is bekövetkeztek.
A ketaminos csoportban 20, depresszióval, poszttraumás stresszzavarral vagy mindkettővel élő ember vett részt. Ők két-három hét alatt hat infúziót kaptak, a mintavétel pedig a kezelés előtt és tíz nappal a befejezése után történt. Az MDMA-vizsgálat 16, súlyos PTSD-vel élő résztvevőjét három, körülbelül négyhetente adott dózissal és pszichoterápiával kezelték; tőlük a kezelés előtt, majd hat-nyolc héttel az utolsó alkalom után vettek nyálmintát.
Egyetlen vizsgált metilációs hely változása sem maradt statisztikailag szignifikáns a többszörös tesztelés korrekciója után, génenként összesítve azonban 405 génnél mutattak ki változást a ketamin, 346-nál pedig az MDMA után. A két kezelés 47 génben mutatott átfedést, de ezeknek csak mintegy negyede változott azonos irányban. A közös mintázat inkább tágabb biológiai útvonalakon jelent meg: mindkét szer kapcsolatba hozható volt a szinapszisok szerveződésével, a neuroplaszticitással és az immunválasz szabályozásával. A kutatók szerint ez kezeléshez társuló molekuláris változás, nem pedig annak bizonyítéka, hogy ezek okozzák a terápiás hatást.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔