Korniss Péter beszélt az állambiztonsági beszervezéséről
Korniss Péter Kossuth-díjas fotográfus arról beszélt, hogyan került kapcsolatba az állambiztonsággal az 1950-es évek végén. A beszervezéstől nem meggyőződésből vállalt szerepet: attól rettegett, hogy elutasítás esetén hosszú időre börtönbe zárhatják. Pál fedőnéven jelentett, és később éveken át szégyellte, hogy a félelem ilyen döntésre késztette. Az állambiztonsági találkozások emlékét rossz krimihez hasonlította, ami egyszerre érzékelteti a helyzet fenyegetettségét és abszurditását.
Korniss története egy olyan korszak személyes kiszolgáltatottságát mutatja meg, amelyben egy állami szerv nyomása alapvetően befolyásolhatta az emberek életét. A beszervezés elfogadása nem feltétlenül jelentett önkéntes azonosulást a rendszerrel, sok esetben a megtorlástól való félelem állt mögötte. Ez azonban nem tette könnyebbé a későbbi szembenézést: a múlt terhe Korniss számára hosszú időn át szégyent és szorongást jelentett.
A történet a közelmúltban új, szélesebb összefüggésbe került. Hosszú ideig tagadták annak a mágnesszalagnak a létezését, amely az állambiztonsági hálózati személyek adatait tartalmazza, később pedig megpróbálták elérhetetlenné tenni. A „H” jelű mágnesszalag ma kereshető, és mintegy 53 ezer hálózati személy neve szerepel rajta. A lista ugyanakkor nem teljes: az Alkotmányvédelmi Hivatal 2500, 1990 előtt szolgáló ügynök nevét továbbra is titokban szeretné tartani. A nyilvánosságra kerülő adatok így családokat is váratlanul szembesíthetnek egy felkavaró múlttal.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔