Életveszélyes volt benne ülni, mégis milliók vezették
A világ 1957. november 7-én ismerhette meg a Trabantot, amely a szocialista korszak és az egykori NDK vitathatatlanul legemblematikusabb gépkocsijává vált. A modell a hiánygazdaság és a praktikus mobilitás jelképe volt: noha kényelmesnek semmiképpen sem volt mondható, és könnyen törő karosszériája miatt komolyabb balesetnél benne ülni közvetlen életveszélyt jelentett, egyszerűsége és kis helyigénye miatt mégis milliók vásárolták és használták a mindennapokban.
A kezdetben lekerekített formavilág az évtizedek során szögletesebbé vált, miközben a szerkezetén is módosítottak: 1975-ben a 26 lóerős motorváltozat 100 kilométerenként már 7–9 literes fogyasztást produkált, a gázpedál tövig nyomásával pedig elérhette a 100 km/órás végsebességet is.
A típus megvásárlása komoly anyagi áldozatot és rengeteg türelmet követelt a magyar családoktól. 1975-ben, amikor a hazai havi nettó átlagkereset mindössze 3000 forint körül alakult, egy kétajtós Trabant 601 Limousine vételára 46 ezer forint volt, az átvételre pedig gyakran éveket kellett várni a Merkur-előjegyzési rendszerben. A jármű mára keresett veteránná és gyűjtői értékké vált: a legkorábbi szériát képviselő P50-es ősmodell példányai ma már 5–6 millió forintot is érnek a piacon.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔