A meghajlás vonzerejére gyakorolt hatás kulturális, nem univerzális
A japán értékelők vonzóbbnak látják az arcot, ha a modell hagyományos meghajlást végez, és ez a hatás a modell faji megjelenésétől függetlenül érvényesül; az Egyesült Államokban viszont a meghajlás alig vagy egyáltalán nem mozdítja a pontszámokat. A Japanese Psychological Researchben megjelent eredmények szerint tehát a társadalmi illemszabályok, nem pedig egyetemes testbeszéd formálják az esztétikai ítéletet. Osugi Takayuki, a jamagatai egyetem kutatója korábbi japán kísérletekre épít, amelyekben a kép előrebillentése már növelte a vonzerőt: a gesztus udvariasságot és nem fenyegető alárendeltséget idéz, és ez a halo-hatás átterjed a szépségítéletre. A meghajlás Japánban köszönés, köszönet vagy bocsánatkérés: körülbelül tizenöt fokos bólintástól a harminc fokos tiszteleten át a mély, negyvenöt fokos hajlásig terjed. Egy rivális magyarázat szerint a fej lehajtása egyetemes alárendeltségjel, de az amerikai megfigyelők gyenge reakciója a kulturális tanulást támogatja. A csapat kelet-ázsiai, európai, dél-ázsiai és afrikai megjelenésű, húszas évekbeli férfi és női 3D-modelleket készített; a statikus alapvonal körülbelül 42 pont volt a 0–100-as skálán. Az első kísérletben japán résztvevők (részkísérletenként 45–49 fő) 1,5 másodperces hosszú meghajlást, azonnali rövid meghajlást és álló kontrollt hasonlítottak össze. A rövid hajlás jellemzően 6–12, a hosszú 15–28 pontot adott; európai női modelleknél a statikus 43,2, a rövid 51,1, a hosszú 59,0 pont volt. A hosszabb tartás következetesen magasabb pontot hozott, a modell rassza nem írta felül a mintázatot.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔