Nyolcvanegy év után előkerültek az utolsó magyar huszárok iratai
Nyolcvanegy év után előkerültek a Magyar Királyi 1. honvéd huszárhadosztály utolsó hónapjainak iratai, amelyeket egy fémládába zárva ástak el az ausztriai Salaberg-kastély parkjában. A lelet nyomára egy régi levél vezette Szebenyi István hadszíntérkutatót, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnökét. A levelet Bánó-Kacskovics Zoltán, az alakulat egykori írnoka írta, és abban beszámolt az iratok elrejtéséről. A kutatócsoport hosszas nyomozás után találta meg a dobozt.
A láda fedele beszakadt, fa burkolata szinte szétporladt, a benne lévő papírok azonban rendkívüli módon átvészelték a nyolc évtizedet. Biztonságos, klimatizált raktárba szállították őket, majd diplomáciai egyeztetések kezdődtek a Magyarországra hozatalukról. A most bemutatott dokumentumok 1945 márciusa és májusa között követik az alakulat útját. Március 17-én, a szovjet túlerő miatt, meg kellett kezdeniük a visszavonulást; Kecskéden Kalmár zászlós és húsz huszár maradt hátra, hogy karabélyokkal és négy páncélököllel fedezze bajtársaik hátravonulását.
Az iratok szerint a visszavonuló német alakulatok a magyar egységeket is fosztogatták. A huszárok április elején lépték át az osztrák határt, majd St. Peter in der Au térségében kaptak szállást. A háború utolsó heteiben helyi gazdáknak is segítettek: tizenkét huszár két igás szekérrel trágyát hordott és szántott. A második világháborús huszárok már főként gyalogsági feladatokat láttak el, golyószóróval, géppuskával és karabéllyal harcoltak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔