Középkori szellőzőrendszer segítette megóvni a firenzei Santa Croce bazilika fatetőzetét
A firenzei Santa Croce bazilika fatetőzetének első teljes körű diagnosztikai felmérése egy középkori, természetes szellőzőrendszert tárt fel. A megoldást úgy alakították ki, hogy ha víz szivárog a szerkezetbe, a fa ki tudjon száradni, így a nedvesség ne okozzon tartós kárt. A ferences közösség számára 1295 és 1385 között épült templom Olaszország egyik legnagyobb ferences bazilikája. A hatalmas tető központi részét 31 fa tartószerkezet hordozza, amelyek mintegy 20 méteres fesztávot hidalnak át. A vizsgálatot az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács Bioökonómiai Intézete és az Opera di Santa Croce szakemberei végezték. Több száz faelemet elemeztek, a tetőzetben lévő faanyagot mintegy 530 köbméterre becsülték, és modern eszközökkel ellenőrizték a nehezen hozzáférhető részeket is: a nedvességet, valamint a rovarok és gombák okozta károsodást. A felmérés a korábbi javítások és átalakítások nyomait is dokumentálta. A faanyag eredetét részben rekonstruálták: a nagyobb tartók jegenyefenyője az Arno felső vízgyűjtőjéről, Casentino és Mugello vidékéről származott, a kisebb elemekhez Firenze környéki gesztenyét is használtak. A kutatók szerint ez a középkori mesterek faismeretét és a nedvesség elleni tudatos védelmet mutatja, ami hozzájárulhatott a tető évszázados fennmaradásához.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔