A pesti kocsma legfinomabb tévedése: így született a székelykáposzta
A székelykáposzta neve ellenére nem erdélyi népi hagyományból született, hanem a reformkori Pest egyik vendéglőjében, kései rögtönzésként. A szaftos, tejfölös, savanyú káposztás pörkölt története a 19. század közepére, 1846-ra nyúlik vissza, és két névhez kötődik: Petőfi Sándorhoz és barátjához, Székely Józsefhez (1825–1895), aki író, költő és vármegyei főlevéltáros volt. Egy hűvös estén a Megyeháza utcai, híres Komló kertbe tértek be. Az óra már későre járt, a konyha zárásra készült, meleg ételből szinte semmi sem maradt, a raktárban és a fazekak alján csupán kétféle maradék. Székely József nem távozott éhesen: megkérte a kocsmárost, öntse össze és melegítse egybe a két maradékot. A pörkölt paprikás szaftja megédesítette a savanyú káposztát, a káposzta savassága lágyította a sertéshús zsírosságát; a tetejére került tejföl után az étel minden várakozást felülmúlt. Petőfi annyira megszerette, hogy következő alkalommal már „Székely-káposztát” rendelt. A költő rajongása és a pesti művészvilág szárnyára kapta a hírt, a vendéglősök felvették az étlapra, az évtizedek során országszerte elterjedt, és a magyar konyha egyik legismertebb téli egytálétele lett.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔