Randy Boyagoda Lords of Serendipity regényéről szóló kritika – kampusz-szatíra a felsőoktatás válságáról
A Guardian a kanadai Randy Boyagoda új regényét, a Lords of Serendipityt mutatja be: lendületes, földrészeket bejáró szatíra, disztópia és leleplezés keveréke a felsőoktatás korrupciójáról és vállalatosodásáról. A Sri Lanka, az Egyesült Államok és Olaszország között játszódó történet diákokról, szülőkről és professzorokról szól; közös ellenfelük az egyetem. A sri lankai tinédzser Devi Oxford, Cambridge, Harvard, Princeton, Yale és Stanford („Ochpys”) ajánlatait hajszolja; szerény anyagi helyzetű családja gazdagok temetésein gyászolóként dolgozik, a pénz nagy része Johannes WhatsApp-tutorálásába megy, aki valójában az amerikai Arcadia Tech szűkölködő indiai hallgatója. Ugyanott Jack statisztikus extra órákat vállal, hogy lányát, Katrinát elit új-angliai főiskolán taníttassa; rájön Allard Hamburger tanársegéd jegyjavító sémájára, amely bukdácsoló külföldi diákokat céloz. A hallgatásáért az intézmény fizetett szabadságra küldi, ahelyett hogy vizsgálatot indítana egy botrányban, amelyben egy hallgató öngyilkosságba halt. Allard kutatási tanszéket akar adományozni annak az Ivy League-iskolának, ahol távollévő apja, Martin csillagászatot tanít; PhD előtt álló anyját, Patriciát, aki kutatásmódszertant oktatott, egy Puck nevű chatbot váltotta. Katrina és szobatársa, a Rómában nevelkedett sri lankai menekült Cham, a Sir Gawain és a Zöld Lovag tiltakozó előadásának szabotálása után viszályba keverednek, és nemkívánatosak a kampuszon. A regény a Trump-adminisztráció nyomását, a bölcsészet erózióját, Gázát, a mesterséges intelligenciát és a kínai tulajdonba került kurunegalai egyetem Serendipityre keresztelését is beleszövi. Boyagoda a Torontói Egyetem angolprofesszora; hangját a Guardian szellemesnek és élesnek tartja, a nyugati diplomát sok globális déli diák számára pedig nem élménynek, hanem költséges bevándorlási útnak látja.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔