A tigrisek és tengeri teknősök visszatérése mutatja, hogy megállítható a természet pusztulása
A természet pusztulása súlyosabb ütemben folytatódik, de a tigrisek, a kékúszójú tonhalak és a zöld tengeri teknősök példája azt mutatja, hogy célzott védelemmel visszafordítható a hanyatlás. A WWF közel 36 ezer állatpopuláció és több mint 5 ezer faj adatait elemezte, a valaha összeállított legnagyobb gerinces-adatbázis alapján. A vizsgált populációk átlagos mérete 1970 és 2022 között 73 százalékkal csökkent, és a jelentés szerint nincs jele annak, hogy a veszteségek lassulnának.
A visszaesés különösen erős a trópusi, biológiailag gazdag térségekben: Latin-Amerikában és a Karib-térségben 95, Afrikában 80, Európában és Közép-Ázsiában 23 százalékos csökkenést mértek. Az édesvízi élővilág szenvedte el a legsúlyosabb veszteséget, a folyókban és tavakban élő populációk átlagosan 85 százalékkal lettek kisebbek; a szárazföldi fajoknál 69, a tengerieknél 59 százalék volt a visszaesés. A természet állapota gazdasági kérdés is: a globális GDP mintegy fele, 2023-ban körülbelül 58 billió dollár függ az ökoszisztémák szolgáltatásaitól.
Közben a vadon élő tigrisek száma a 2010-es mintegy 3200-ról nagyjából 5700-ra nőtt, a kékúszójú tonhalállományok már nem számítanak veszélyeztetettnek, a zöld tengeri teknőst pedig tavaly az IUCN a „legkevésbé aggasztó” kategóriába sorolta. A WWF szerint azonban a természetvédelmi programok önmagukban nem elegendők: az energia-, élelmiszer- és pénzügyi rendszereket is át kell alakítani.